Az AI-t bevezettük. Az embereket elfelejtettük.

Ismerős a helyzet? Megvan az új eszköz, mindenki kapott hozzáférést, volt egy lelkes bemutató kedd délután. Három hónappal később a szoftver ott van, a számla ki van fizetve — és a munka megy tovább a régi kerékvágásban.

Sokáig azt hittem, ilyenkor a szoftverrel van baj. Rosszul választottunk, majd a következő jobb lesz. Aztán elégszer láttam ugyanezt más eszközzel és más cégnél is ahhoz, hogy gyanús legyen a minta.

Két szám, amit érdemes egymás mellé tenni

A McKinsey idén több mint tízezer felsővezetőt kérdezett meg tizenhat országban. A cégek 88 százaléka már telepített valamilyen mesterséges intelligenciát. A vezetők 86 százaléka pedig elismeri: a szervezete nem áll készen arra, hogy ezt a napi munkába beépítse.

A technológia tehát bent van a házban. Csak a képesség hiányzik, ami működtetné.

A kutatásban megszólal egy vezető, akinek egyetlen mondata jobban megmaradt bennem, mint az egész elemzés: “minden technológiára költött dollár mellé ötöt kellene emberre költeni”. Elsőre túlzásnak hangzik. Aztán végigmegy az ember a saját utolsó három IT projekt értékelését és rájön, hogy nem az…

A bevezetés nem ott bukik el, ahol számítanál rá

Hat cégből egynél senki nem felel a vezetésben az AI-ért. Nincs neve a felelősnek, akit meg lehetne kérdezni, hogy hol tartunk. A vezetőknek mindössze 14 százaléka támogatja következetesen a változást, a többség bejelenti hogy lesz a projekt, aztán megy a saját dolgára. Ahol viszont a vezetés emberközpontú maradt, ezáltal például felelősséget és szerepet vállalt az AI projektben IS!! ott a megkérdezettek 56 százaléka szerint nőtt a dolgozói elégedettség és a megtartás.

Ugyanaz a technológia, mégis más az eredmény. A különbséget nem a szoftverben kell keresni.

Négy összetevő, és csak az egyik a gép

Ha megkérdezed tőlem, hogy, mitől működik egy céges rendszer, mindig ugyanazt a négy dolgot sorolom.

Van értelme. Tudjuk, miért létezik ez a folyamat, és persze azt is, hogy mi lenne, ha nem lenne.
Van célja. Pontosan tudjuk, hogy mit akar elérni. A pontosan pedig azt, hogy számszerűen és a közvetett hatását is.
Van, akiért létezik: ott a folyamat végén az ügyfél, akinek a dolga könnyebb lesz tőle Vannak továbbá emberek, akik működtetik, és akiket érint. Nekik kell megérteniük, elfogadniuk, néha megszeretniük.
És csak a negyedik a gép, ami az ismétlődő munkát elvégzi.

Nézd meg az arányt. Négyből legalább 2-3 emberi kérdés, egy technológiai. Ha ez igaz, és a tapasztalatom szerint az, akkor az öt-az-egyhez arány nem érzelgős jótanács. Egyszerűen ennyi emberek és gépek aránya egy rendszerben.

Miért írom ezt le egyáltalán

Eddig a munkahehlyeken azzal bukdácsoltunk, hogy a feladatot egyáltalán elvégezzük. Az energiánk java elment a számlázásra, az adatbevitelre, a jelentés összeállítására, a hetedik körös egyeztetésre. Amikor minden kapacitás arra megy el, hogy a munka megtörténjen, nem marad figyelem arra, hogy miért és kiért történik.

Most, hogy a gép végre elviszi az ismétlődő terhet, először van rá esély, hogy a felszabaduló figyelem a három emberi kérdésre jusson. Szerintem ez a mesterséges intelligencia igazi ajándéka. Nem az a néhány megspórolt óra, hanem a figyelem, ami felszabadul. És pont ezt felejtjük el elkölteni: megvan a megtakarítás, de aztán senki nem fekteti be máshova.

A három kérdés

Kiért csináljuk? Kinek lesz jobb attól, hogy ez a folyamat létezik? Ha a válasz az, hogy „nekünk, mert így könnyebb adminisztrálni”, akkor a folyamat előbb-utóbb magának fog dolgozni.

Miért van rá szükség egyáltalán? A legjobb automatizálás sokszor az, amit meg sem építünk, mert kiderül, hogy magára a lépésre nincs szükség. Egy gyorsan futó fölösleges folyamat továbbra is fölösleges, csak drágábban.

És a legfontosabb: milyen hatást akarunk elérni vele? Nem az a kérdés, mit csinál a rendszer, hanem hogy mit változtat. Ezt kérdezik a legritkábban, és ezért nincs három hónap múlva mihez mérni, hogy sikerült-e.

Amihez ez a három kérdés kell

Egy dolog közös bennük: egyiket sem lehet táblázatból megválaszolni. Mind a három arról szól, hogy érted, mi zajlik az emberekben: a csapatodban, az ügyfélnél, magadban.

Erre van egy pontos szó, és ez a heti modellünk: érzelmi intelligencia. Nem kedvesség és nem konfliktuskerülés. Azt jelenti, hogy az érzelem is adat, és a jó vezető ugyanolyan pontosan olvassa, mint a heti riportokat.

Hogy mennyire számít, azt onnan látni a legkönnyebben, ami a hiányában történik. A legokosabb ember a tárgyalóban negyven perc alatt szétver egy megbeszélést, mert a számai kifogástalanok, a helyzetet viszont nem érti. A legjobb kollégád hetek óta csöndesebb, és mire a felmondás az asztalra kerül, a döntés rég megszületett. Csak nem vette észre senki időben. Ugyanez történik egy bevezetéssel is: a szoftver hibátlan, a szoba meg üres.